A művészeti ágakkal, azok korszakaival és az ókortól egészen napjainkig terjedő történetével foglalkozó tudományág:

Román és gótikus építészet: Román stílusú építészet nevét onnan kapta, hogy római eredetet tulajdonítottak ezeknek az épületeknek (roman = római). Jellemzője: várszerű, vastag falak, keskeny kicsiny ablakok. Megjelenés: 11-12. század. A gótikus épületek 13-14. században jelennek meg, a névadó a gótok népe, mert sokáig azt hitték, hogy ők emelték ezeket az építményeket. Jellemzője: magasabb, kecsesebb épületek, nagyobb ablakok.

Skolasztika: A 13. századi egyházi iskolákra jellemző teológiai irányzat volt, mely a Biblia mellett az ókori görög filozófusokat, Platónt és Arisztotelészt is oktatta. Fontos képviselője volt: Aquinoi Szent Tamás, 13. század közepén élt Domonkos szerzetes. Fő elve: a teológia mellett létezhetnek a tudományok is, ez a kettős igazság elve. (Nem eretnekség a tudomány.)

Az első egyetemek:  Az első egyetem Bolognában jött létre (11. század), majd Párizsban a Sorbonne (XIII. század), és Angliában Oxford, Cambridge. Magyarországon a pécsi egyetem volt az első (1367 - Nagy Lajos korában) de ez bezárt, majd 1635-ben a Nagyszombati Egyetem 8Pázmány Péter révén). Oktatott tananyag: Trivium, azaz latin nyelvtan (grammatica), szónoklattan (retorica), dialektika, Quadruvium: csillagászat, számtan, mértan, zene.

Humanizmus és Reneszánsz

A humanizmus és a reneszánsz művészettörténeti korszakok, szellemi áramlatok, sőt kulturális mozgalmak, melyek a XIV. századtól egészen XVII. századig alapvető hatást gyakoroltak minden művészeti irányzatra de még az életmódra, közgondolkodásra is. A korábbi, szigorúan vallás- és hit központú gondolkodást felváltotta a világias élet-szemlélet, az emberközpontúság (isten-központúság helyett), az ókori értékek újra felfedezése. 

A humanizmus emberközpontúságot takar vagyis a korábbi biblikus, vallási témákkal, szentekkel szemben a hétköznapi emberek életét helyezi középpontba. Gyökerei a XIV. századi Itáliába nyúlnak vissza, egészen pontosan egy bizonyos Francesco Petrarca (1304-1374) műveihez. Petrarca a humanizmust „elindító” nagy hatású művét a Daloskönyvet (Canzoniere) 1347-ben írta meg. A humanizmus másik kora nagy alakja: Giovanni Boccaccio (1313-1375) Petrarca 9 évvel fiatalabb tanítványa. 1353-ra írta meg élete főművét, a humanizmus csodálatos alkotását a 100 novellából álló Dekameront.

A Reneszánsz a francia renaissance azaz újjászületés szóból ered. A fogalom Itáliában keletkezett: a reneszánsz legnagyobb művészének, Michelangelónak a köréhez tartozó festő és életrajzíró, Giorgó Vasari (1511-1574) írta le először a renaissance, illetve rinascimento (újjászületés) kifejezést. Dante Alighieri (1265-1321) firenzei olasz költő és filozófus a 14. század első harmadában, 1307 és 1321 közt írta meg nagyhatású elbeszélő költeményét az Isteni színjátékot. Leonardo da Vinci (1452-1519) életének egyik főműve az 1498-ban a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskó: az „Utolsó vacsora". Valamivel később, 1506-ban, már 54 évesen festette meg a legismertebb művét, a Mona Lisát. 

A festmény közismert olasz neve: la Gioconda és egy hölgyet ábrázol: Lisa Gherardinit egy köztiszteletnek örvendő firenzei kereskedő feleségét. Körülbelül egy évszázaddal később Michelangelo Buonarotti Firenzében készítette el 1502 és 1504 között a maga még híresebb monumentális „Dávid” márványszobrát.

Buonarroti 1508-ban visszatért Rómába, ahol a következő években kifestette a Sixtus-kápolna mennyezetét. A freskófestmény, amely az európai festészet remeke, 1512-ben készült el. Magát a kápolnát IV. Sixtus pápa építtette 1473-ban.

A barokk

A barokk a reneszánsz után következő stílustörténeti korszak, az építészet, a zene, festészet, szobrászat, tánc és más művészetek korstílusa. Időszaka kb. 1575-től kb. 1770-ig tartott. [] Folytatódó, kései ága a rokokó. A barokkot a klasszicizmus követte. A szó eredete: olasz barocco, amelynek jelentése nyakatekert, szabálytalan, bizarr.

Francia megflelője baroque vagyis „excentrikus”, „bizarr”, ami a bőséges túldíszítettségre és formai bravúrosságra utal. A barokk eszmei háttere egyértelműen a sok támadást és kritikát átélt katolikus egyház által indított ellenreformáció (az egyház hivatalos szóhasználatában a katolikus megújulás) volt. A római katolikus egyház fő célja a barokk alatt a reformáció következtében elvesztett hívek visszaszerzése, illetve a hívek hitükben való megerősítése volt. A barokk építészet legfőbb alkotásai egyértelműen a templomok: ezek a monumentális építmények rendkívüli díszítettségükkel, aranyozásaikkal, márványdíszeikkel az egyszerű hívőket voltak hivatottak elkápráztatni és ráébreszteni a római katolikus Anyaszentegyház hatalmára és nagyságára.

Barokk épület a kereszténység első számú, legfontosabb temploma, az 1506-ban megépült Szent Péter bazilika Rómában (Vatikánban) és a versailles-i kastély is Párizsban (megépítése: 1682). Szobor: Szent Teréz extázisa (Bernini) és a Trevi-kút (Niccolo Salvi). Festészetben: Rembrandt: Éjjeli őrjárat. Zenében: Vivaldi, Bach, Händel. Irodalomban: Cervantes: Don Quijote. Barokk építészetről képek: blogképek

Klasszicizmus

Neve a latin classis szóból ered, melynek jelentése ’osztály’. Olyan művészeti irányzat, amely a múlt, főként az ókori görög-római alkotásokban megvalósuló eseményeket, szabályokat, hagyományokat tartja követendő példának. A klasszicizmus főleg az építészetben alkotott maradandót. Az építészetben az egyenes vonalak, a tiszta és egyszerű alaprajz, a vízszintes tagoltság és a szigorú arányok váltak jellemzővé. Az épületeken antik jellegű díszítményeket, oszlopokat, timpanont találunk. Magyarországon a reformkor jellemző építészeti irányzata lett a klasszicizmus.

A felvilágosodás

Fogalma: A felvilágosodás egy olyan 18. századi eszmeáramlat volt, mely a vallási dogmák helyett a tapasztalati megismerést és a természeti törvényeket állította középpontba.

A felvilágosodás jelmondata Horatius, ókori költő mottója, mely így hangzik: "Merj gondolkodni! Latinul: Sapere aude." A gondolatot Immanuel Kant  német filozófus (1724-1804) tette a felvilágosodás jelmondatává.

Az egyház és a hatalom viszonya a Felvilágosodással: Az abszolutista uralkodók és a katolikus egyház is üldözte a felvilágosult gondolkodókat, mert tanaik szembe helyezkedtek el a feudális alapelvekkel. Ezek a vak engedelmességről, a vallási dogmákról, az egyházi tanok megkérdőjelezhetetlenségéről szóltak. A Felvilágosodás eszméi viszont éppen a dolgok megkérdőjelezhetőségéről szóltak, amellett a tapasztalati megismerésről, a modern tudományokról és az abszolutista rendszer lecseréléséről.

A Felvilágosodás jellemzői: a) megelőző korok vallási dogmái helyett természeti törvények, b) hagyományokhoz ragaszkodás helyett haladás és fejlődés, c) fanatizmus, elvakultság helyett tolerancia, d) zsarnokság helyett szabadság.

A felvilágosodás előfutárai a 15-16. században:

• Kopernikusz (1473-1543) - lengyel csillagász, a heliocentrikus világkép. Csillagrendszerünk közepe a Nap (nem pedig a Föld, ahogyan korábban hitték)
• Johannes Kepler (1571-1630) - német matematikus, csillagász
• Giordano Bruno (1548-1600) - itáliai domonkos szerzetes, csillagász, máglyán égetik el
• Galileo Galilei (1564-1642) - itáliai fizikus, csillagász, a Föld forog és kering (Eppur si muove - és mégis mozog a Föld) Az egyház bezáratja 
• René Descartes (1596-1650) - francia matematikus filozófus (cogito ergo sum  - gondolkodok tehát vagyok)
• Baruch Spinoza (1632-1677) - portugál származású filozófus

A felvilágosodás kezdete: Angliából indult ki. Fontos elindítói a 16-17. században: Francis Bacon (1561-1626) a tudományok rendszerezésének elmélete, Thomas Hobbes (1588-1679) John Locke (1632-1704), Isaac Newton (1643-1727). A felvilágosodás kiterebélyesedése: francia földön történt.

A felvilágosodás legnagyobb alakjai:

Montesquieu (1689-1755): Valódi neve: Charles-Louis de Secondat. (Montesquieu bárója). Jogi végzettségű nemes. Fő műve: "A törvények szelleméről" (1748), lényege a hatalommegosztás elve. A zsarnokság, az egyeduralom elkerülésének alapvető feltételét a hatalmi ágak - törvényhozó, végrehajtó, bírói hatalom - megosztásában látta. Ehhez szerinte alkotmányos királyság a megfelelő államforma a cenzusos választási rendszer. A hatalmi ágak felosztásának elmélete: csak akkor lehet elkerülni a zsarnokságot, ha a három hatalmi ág egymástól függetlenül működik, egymást kölcsönösen ellenőrzi (és nincs egy kézben). 

Voltaire (1694-1778): Jogi végzettségű volt és egy középosztálybeli polgárcsalád sarjaként született. Főleg filozófiai elbeszélései, az ironikus fejtegetései miatt lettek népszerűek írásai. A fejlődést gátló hagyományokat, a dogmákat ostorozta. Elsősorban az egyházat támadta. „Tiporjátok el a gyalázatost!” – jelentette ki, bár Isten létét nem tagadta. Szerinte az egyház a vakbuzgóság szimbóluma és az álszentség illetve népbutítás eszköze.

Rousseau (1712-1778): Polgári származású zeneszerző, író. Elvetette a képviseleti rendszert, mivel az nem teszi lehetővé a néphatalom és népszuverenitás érvényesülését. Felfogása szerint a népnek közvetlenül kel részt vennie a döntésekben. Azt vallotta, hogy a többségi akaratnak – amit a közjóval azonosított – az egyén szabadságát is alá kell rendelni. Főműve: A társadalmi szerződést (1778). Közvetlen demokrácia és közvetett demokrácia létezik. Előbbinél az állampolgárok maguk dönthetnek egy-egy ügyben (Pl ókori Athén népgyűlése vagy napjainkban a népszavazásokon). A közvetettnél képvisel valaki bennünket a parlamentben (ő a képviselő [szenátor]). 

A felvilágosodás utolsó hullámának gondolkodói,  

• Immanuel Kant (1724-1804) német filozófus
• Adam Smith (1723-1790) skót filozófus a modern közgazdaságtan atyja
• Thomas Jefferson (1743-1826) ügyvéd, filozófus, az amerikai függetlenségi nyilatkozat kidolgozója, majd az USA harmadik elnöke 1801 és 1809 között.
• Johann Wolfgang von Goethe (1749-1832) német író és költő

Enciklopédia: A korszak tudását tartalmazó 33 kötetes szótár, melyet Jean le Rond d'Alembert és Denis Diderot szerkesztettek.Összefoglalta a felvilágosodás eszméit. 

Szalonok és klubbok: Ekkoriban Franciaország ellentmondásos világ volt, hiszen abszolutista közegben (XV és XVI. Lajos alatt) születik meg a felvilágosodás eszmerendszere. A közélet és szellemi élet középpontja az 1700 -as évek második felében Párizs, és azon belül a szalonok, klubok világa lett. Ezekben már nem a származás, hanem a tehetség számított. A szalonok különböző előkelő hölgyek vezetése alatt működtek. A nők helyzete és megítélése sokat javult a korszakban..

Francia uralkodók a korszakban:

• XIV. Lajos: 1643-1715
• XV. Lajos: 1715-1774
• XVI. Lajos: 1774-1792

A magyar felvilágosodás alakjai:

• Bessenyei György (1747-1811)
• Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805)
• Batsányi János (1763-1845)