Tisza Kálmán időszaka (1875-1890)

Szabadelvű párt kormányai: Első és legfontosabb miniszterelnök Tisza Kálmán volt 1875 és 1890 közt! Fő ellenzéke a Függetlenségi Párt volt (egyik oldalon) és az Egyesült Ellenzék (a másik politikai oldalon). Ekkoriban a politika bal- és jobboldalt a kiegyezéshez való viszonyulás határozta meg.

A Tisza Kálmán időszak jellemzői:

• Közigazgatás és a vármegyék átszervezése (1876): kiváltságolt területek (pl. jászok, kunok, székelyek, hajdúk) megszüntetése; megyei önállóságok csökkentése, megyék élére választott képviselők és a virilisták (legtöbb adót befizető polgárok) helyezése.
• Az első büntető-törvénykönyv (1878): Megszületik az első magyar nyelvű büntető törvénykönyv a Csemegi-kódex.
• Rendőrség - csendőrség kialakítása (1881/82). LINK Előbbi a városokban, utóbbi vidéken jön létre. A csendőrség szervezet 1881 február 14 -én az 1881/III. törvénycikk értelmében Magyar Királyi Csendőrség néven 1882 január 2 -án kezdte meg működését. Vezetése: a belügyminisztérium fennhatósága alatt afféle félkatonai alakulatként jött létre, vegyes feladatkörrel, mely karhatalmi és bűnüldözési célokat is jelentett. Összesen 6 csendőrkerületre osztották az országot, így megszületett a kolozsvári, budapesti, szegedi, kassai, pozsonyi és székesfehérvári szervezet. Valamivel később, 1890-ben ezt a felosztást némileg módosították és már 8 csendőrkerületet alakítottak ki
• Ország-modernizáció: egészségügy fejlesztése, postahálózat létrehozása és új egyetemek teremtése (pl. Kolozsváron, Debrecenben) jellemezte a Tisza Kálmán korszakot. Jelentős vasútépítések sőt folyamszabályozások is zajlottak. 
• Mamelukok megjelenése: Tisza Kálmán erős pártfegyelme miatt a mindent végrehajtó párttagokat gúnyolták mamelukoknak. A mamelukok eredetileg a középkorban az arab területeken alkalmazott fehér harcos rabszolgák voltak, akik vakon engedelmeskedtek uraiknak. 
• Dzsentri réteg kialakulása: Azok a nemesek, akik elszegényedtek és földjeiket vesztették, társadalmi rangjukat meg akarták őrizni így különböző módon befolyást szereztek Tisza Kálmán Magyarországán. Úrias életet próbáltak élni, a polgárság pedig utánozni próbálta őket. Egy dzsentri három módon őrizhette meg rangját: benősült egy módos családba (áruba bocsátotta nevét, rangját), hivatalt vállalt vagy katonai karriert csinált tisztként. (Mikszáth Kálmán: Noszty fiú esete Tóth Marival)

Tisza bukása: Le kellett mondania, mert nem tudta elérni, hogy a parlament elfogadja Ferenc József kérését az újoncmegajánlási jogunk korlátozásáról. De lemondásakor azt a látszatot keltette, mintha az udvar mondatta volna le az emigrációban lévő Kossuth Lajos magyar állampolgársága miatti kiállásáért. [ketezer.hu]

GAZDASÁG,IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG

Gazdasági felzárkózás:

1. Folyóinkat hajózhatóvá tették, gátrendszer épült az áradások ellen.
2. A magyar mezőgazdaság modernizálódott: megjelentek a cséplőgépek, az istállózó állattartás, az intenzív állatfajták tenyésztése (pl Holstein fríz marhák, Fésűsmerino juhok) és a kertészeti gazdálkodás. A gabonatermelés mellett új növényfajok tömegtermesztése is elkezdődött, pl. burgonya, cukorrépa, dohány ... stb
3. Kialakultak a "sikerágazatok": malomipar, cukorgyártás, konzervipar, és nagy fejlődésnek indult az acél- és gépgyártás.
4. Weiss Manfréd Konzervgyár 1882, majd lőszergyár (1892) később: Acél és Fémművek (1890), Ganz Ábrahám által alapított GANZ vállalat (1844-től). 
5. Nagyarányú vasútépítések kezdődtek, 1868-ben létrejött a MÁV (Magyar Államvasutak)
6. Magyar találmányok (6 db): Kandó Kálmán  (1898 villanymozdony), Ganz Ábrahám (1856 - kéregöntésű vonatkerék), Puskás Tivadar telefonközpont (1879), Déri Miksa, Zipernowsky Károly: transzformátor (1885), Jedlik Ányos: dinamó (1861). Bánki Donát - Csonka János (1891 - porlasztó).
7. Kialakult a hitelszervezet, megkezdődött az osztrák - francia - német tőke beáramlása. Létrejött a Magyar Általános Hitelbank (1867)
8. Jelentős kórház és iskola építési programok zajlottak.

Problémák: Gabonakonjunktúra (fellendülés) egészen 1873 -ig éreztette hatását, majd egy átmeneti pénzügyi válság következett a bécsi tőzsde összeomlása miatt.

Gazdasági problémák, válságok:

• 1884-ben jött egy rövid válság, amikor az olcsó amerikai gabona és ausztrál gyapjú lenyomta az árakat.
• A filoxéra nevű rovar-kártevő 1875 és 1885 között tönkretette a magyar szőlő-ültetvények 40%-át.

 LINK [Zanza TV - dualizmus gazdasága]

TÁRSADALOM A DUALIZMUSBAN

A polgárosodó társadalom 

Azt a berendezkedést, melyben egyidejűleg létezik egymás mellett az új, polgáriasodó, nyugati típusú társadalom-szerkezet és a régi, feudális, középkort idéző, hagyományos társadalom, torlódó társadalomnak nevezzük.

Fontosabb társadalmi rétegek:

• Nagybirtokos arisztokrácia: A leggazdagabb 2000 birtokos-család tartozott ide. Bárók, grófok, akik sok ezer holddal rendelkeztek és befektetésekkel az ipari-kereskedelmi nagyvállalatokban. Ők nyerték el állami vezető pozíciókat (miniszterek, államtitkárok, polgármesterek)
• Nagypolgárság: Pénzügyi és kereskedelmi üzletekből meggazdagodott, módos, vagyonos üzletemberek tartoztak ide. Zömében zsidó polgárok, Bankárok, kereskedők, pénzemberek, gyárosok rétege tartozott a nagypolgárságba.
• Középosztály: Két részre tagolódott: a történelmi középosztályra és az úri középosztályra. A történelmi középosztályt jelentős birtokokkal rendelkező (több száz holdas) földesúri réteg alkotta (7-8 ezer család). Az úri középosztályt a dzsentrik alkották. Ők voltak azok a nemesek, akik bár elszegényedtek és földjeiket vesztették, azért társadalmi rangjukat meg akarták őrizni-. Ezt 3 módon tudták megtenni: fontos hivatalokat vállaltak el összeköttetéseik révén, katonatisztek lettek illetve anyagilag előnyös házassáhokat kötöttek. Úrias életet próbáltak élni. Az úri középosztályt alkották még az értelmiségiek: tisztviselők, orvosok, ügyvédek, tanárok, mérnökök. Egy részük bevándorló zsidó, német polgárokból tevődött össze. A középosztály a dualizmus idején 17% -ra növekedett.
• Kispolgárság: Egy millió lakos tartozott ide: saját bolttal, műhellyel rendelkező kisvállalkozók, jól fizetett kisiparosok (víz-, gáz-, villanyszerelők), vasúti, postai alkalmazottak, csendőrök.
• Parasztság: Hét milliós óriási réteget alkotott a századfordulón. Voltak gazdag-parasztok (50-200 holdas gazdák), akik zselléreket, szummásokat alkalmaztak, középparasztok (11-40 hold), akik nem tudtak senkit alkalmazni, és szegényparasztok (10 hold alatt), akik nyomorogtak. A földtelen parasztok munkaerejüket adták el, ők voltak a szummások, zsellérek, cselédek.
• Munkásság: Számuk 1914-re éri el az egymilliót. A szakmunkások akár ötszörösét keresték a képzetlen munkások bérének.

BUDAPEST FEJLŐDÉSE A KORSZAKBAN

Népesedés, városfejlődés: A kiegyezést követően, 1867 és 1914 között jelentős népesség növekedés zajlott Magyarországon: 15,4 millióról 21 millióra nőtt hazánk lakossága. Emellet városiasodás kezdődött, erősen megnövekedett a nagyvárosok népessége. Főleg Pest gyarapodott sokat: 30 év alatt megduplázódott népessége.

Budapest:

Budapest történetében a dualizmus 50 éve óriási jelentőséggel bírt, mert fejlődése exponenciálisan indult be 1867 és 1914 között az első világháború kirobannásáig.

• Város-egyesülés: Budapest három város egyesüléséből született 1873-ban, amikor összeolvadt Pest, Buda és Óbuda.
• Népessége a kiegyezéskor, 1867-ben még csak 300 ezer volt, a századfordulóra (1900) elérte a 733 ezret, majd a dulaizmus végére a 900 ezret.
• Jelentős volt az elmagyarosodás: míg 1850-ben a város több mint fele (56%) német ajkú volt, a korszak végére a fővárosiak 86% -a magyarnak vallotta magát.
• Kiemelkedő személyek: Sokat tett a város fejlesztéséért: Podmaniczky Frigyes, 1873-1905 közt a fejlesztések vezetője (Fővárosi Közmunkák Tanácsa) és Bárczy István polgármester, aki az 1900-as évek elején iskolákat, könyvtárakat építtetett. Az országos közlekedés-hálózat fejlesztője (vasminiszter): Baross Gábor (vasútak fejlesztője mint közlekedési miniszter)
• Hidak épültek a korszakban: a szabadságharc végén még csak a Lánchíd állt, majd később megépült még három híd: Margit híd: 1876, Ferenc József híd: 1896, Erzsébet híd: 1903.
• Világvárosodás: Budapest lett az ország gazdasági-kultúrális központja. Itt működött az országgyűlés. A Dunaparti Országház 1904-re épült fel Steindl Imre tervei alapján neogótikus stílusban.
• Infrastruktúra: A dualizmus korában épült ki a metro-, villamos-, és víz-csatorna hálózat is Budapesten.

NÉPESEDÉS ÉS MAGYAROSÍTÁS

Demográfia: Demos = nép (görögül), gráfia = írás (görög) vagyis népesség-összeírással, statisztikával foglalkozó tudományágat jelent.

Demográfiai helyzet: 1910-ben az Osztrák-Magyar Monarchia 50 millió lakost számlált. Ebből 28 millió az Osztrák Császárság területén élt, 21-22 millió pedig a Magyar Királyság területén. Ezzel a magas számadattal Európa harmadik legnépesebb állama volt a Monarchia. [wekerlealapitvany.hu] A viszonylag gyorsan megtörténő népesség-növekedési folyamatot nevezzük népességrobbanásnak vagy demográfiai robbanásnak, mely már az 1870-es évektől kezdetét vette és az 1880-as években bontakozott ki leginkább. LINK

A növekedést némileg fékezte a századfordulón már számottevő kivándorlás Amerikába, mely azonban főleg a Magyar Királyság perem-területeit azaz a nemzetiségi részeket érintette. Emiatt a magyarság aránya némileg emelkedett az országban, hiszen több nemzetiségi lakos vándorolt ki mint amennyi magyar. 

A legfontosabb nemzetiségek látszámadatok szerint:

• románok (oláhok)
• szerbek (rácok)
• horvátok
• szlovákok (tótok)
• szlovének
• ruténok (ruszinok)
• lengyelek
• bosnyákok
• csehek

MAGYAROSÍTÁS

A magyarok és a nemzetiségek viszonya a nemzetiségi törvény megalkotása után, fokozatosan kezdett romlani. Továbbra is a magyar maradt az egyetlen hivatalos nyelv, a nemzetiségek nem kaptak kollektív politikai jogokat (pl. nem alakíthattak pártokat), és sok, a törvényben megfogalmazott jog nem érvényesült a gyakorlatban (pl. magyarul válaszolnak a nemzetiségi nyelvű beadványokra).

A XIX. század második felében jelentősen változott a nemzetiségek aránya is, mely leginkább a magyarság számarányának növekedésében mutatkozik meg (41%-ról 54,5%-ra). A változásnak három, egymással is összefüggő eleme volt: a természetes szaporulat, a kivándorlás-bevándorlás és az asszimiláció. A fejlettebb középső, zömében magyarok lakta területeken nagyobb mértékű volt a természetes szaporulat. Arányaiban kevesebb magyar vándorolt ki, mint nemzetiségi, a bevándorolt népesség pedig asszimilálódott a többséghez, vagyis a magyarokhoz. Folytatódott a városi német és zsidó lakosság asszimilációja, illetve a nagyvárosba kerülő, gyökereiktől elszakadó emberek beolvadása a városi életet meghatározó etnikumba. A gazdasági folyamatok hatására kialakuló természetes asszimiláció mellett létezett és erősödött az erőszakos asszimiláció. Ennek példája volt, az 1907-es Lex Apponyi, mely magyar nyelvvizsgát tett kötelezővé mindenki számára, már 10 éves korban. A korszakban még nem létezett televízió, rádió, az újságokat csak az értelmiség olvasta, az elemi iskolákban részben anyanyelven folyt a tanítás, az egyházak érintetlenek voltak. A kormányzat így csak a nemzetiségi értelmiségre tudott nyomást gyakorolni azáltal, hogy a nemzetiségi törvény megszegésével akadályozták a nemzetiségi középiskolák működését. A magyar vezetőréteg többsége korlátozni próbálta a nemzetiségek jogait – persze voltak, akik felhívták a figyelmet az erőszakos intézkedések veszélyeire, és voltak, akik harmincmilliós Magyarországról ábrándoztak. A magyarosítás négy fő elemét a következők alkották:

1. Választókörzetek manipulálása gerrymandering módszerrel (az egy tömbben élő nemzetiségi szigetek ne tudjanak saját nemzetiségi képviselőt delegálni a magyar parlamentbe)
2. Az állami pozíciók és hivatali állások betöltésekor a nemzetiségek diszkriminálása
3. A magyar nyelv kötelező oktatása minden iskolai szinten
4. A nemzetiségi iskolák működésének akadályozása
5. A nemzetiségi szervezetek, pártok háttérbe szorítása

A magyarosító politika ellen többször emelték fel szavukat a nemzetiségek, ilyen volt a híres replika-per, és memorandum per is.

Replika-per: a magyar kormány 1893 –as sajtópere volt azon román egyetemisták ellen, akik több nyelvre lefordított röpiratban tették közzé nemzetiségi jogaik megsértését a Replika nevű irományukban.

Memorandum-per: Egy újabb per volt, ezúttal a panaszaikat, sérelmeiket a királyhoz eljuttató román nemzetiségi vezetők ellen. Ugyanis 1892-ben az erdélyi románság vezetői memorandumban fordultak I. Ferenc Józsefhez, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodójához, melyben a magyarokéval megegyező nemzetiségi jogokat, illetve a zaklatás és az elmagyarosítási kísérletek megszüntetését követelték. A memorandumot a Román Nemzeti Párt vezetői állították össze Nagyszebenben, politikai jogokat követeltek a románok számára és bírálták a Magyar Királyság románokkal szemben intoleráns eljárását. A memorandumot egy 237 tagú küldöttség vitte Bécsbe, Ferenc József azonban olvasatlanul továbbította azt a budapesti országgyűlésnek, ahonnan ― ugyancsak olvasatlanul ― visszaküldték a delegáció vezetőjéhez. Minthogy az iratot kinyomtatták és terjeszteni kezdték, szerzőit Kolozsváron, 1894 májusában sajtó útján elkövetett izgatás vádjával perbe fogták. A vádlottak többségét elítélték (két hónaptól öt évig terjedő fogházbüntetésre), és bár 1895-ben uralkodói amnesztiával valamennyien kiszabadultak, a per kimenetele közrejátszott a korona iránti lojalitás meggyengülésében: a Román Nemzeti Párt sok vezetője ettől kezdve Erdélynek a Román Királysággal való egyesítését tekintette célnak.

A nemzetiségek harcainak vezetői és színterei

A nemzetiségek a kiegyezéstől egészen a századfordulói a passzivitást választották ellenállási formaként. Ezzel akadályozták az állam működését, mert egyáltalán nem működtek közre a közigazgatási és egyéb faladatok megoldásában. Később a századfordulón megtörtént az aktivizálódás, újra aktív harcot kezdtek a magyarosítási politikát folytató budapesti kormányokkal szemben.

A nemzetiségi harc vezetői: A nemzetiségi küzdelmek vezetői közül a románok esetében két személyt mindenképp érdemes kiemelni, egyrészt Nicolae Balcescu történetírót (1819-1852), aki az 1848/49 -es forradalom és szabadságharc végén (1849 július 14 -én) aláírta a magyarokkal a "kibékülési tervezetet" és Andrei Saguna érseket (1809-1881), aki viszont a szabadságharctól 1881 -ig, azaz haláláig fogta össze a magyarellenes román harcokat. A román nemzetiségi küzdelmek szempontjából kiemelkedően fontos volt az 1884 -ben alapított Tribuna nevű román lap, iaz 1891 -ben létrehozott Liga Culturala nevű egyesület, és legfőképp a Román Nemzeti Komité. (A Komité még a szabadságharc idején jött létre a Habsburg-párti felkelés megszervezésére.) A szerbek esetében a Szerb Radikális Pártot kell kiemelnünk és Miletic Svetozar (1824-1901) munkásságát, illetve az Omladina nevű szervezet működését (1866 -tól). A horvát nemzetiségi harc zászlóvivői közül Janko Draskovics (1770-1856) nevét kell kiemelni (akit a horvát Széchenyiként is emlegettek), illetve Ljudevit Gaj (1809-1872) újságíró - politikust az illírizmus egyik atyját. A horvát nemzetiségi harc egyik szerve a Horvát Jogpárt volt. A szlovák nemzetiségi harc viszonylag későn kezdődött, három fontos alakja Ludovit Stur (1815-1856) Jan Kollár (1793-1852) és Andrej Hlinka (1864-1938) voltak, illetve a Matica Slovenská nevű szlovák szervezet. A Matica 1863 -ban alakult a szlovák tudományos akadémia elődjeként, a szlovák nyelv, illetve kultúra és oktatás fejlesztése céljából. Közreműködött az első szlovák múzeum és újság (Letopisy, azaz Krónika) létrehozásában is.