A kora-középkori Európa 3 legnagyobb konfliktusa:

• keresztes háborúk: 1096-1291
• invesztitúra háborúk: 1075-1122
• 100 éves háború: 1337-1453
• A hűbériség és rendiség kialakulása

A keresztes háborúk

A pápa parancsára a Szentföldért induló XI-XIII. század közti harcokat keresztes háborúknak nevezzük. A legelsőre II. Orbán pápa adott utasítás 1095-ben. Célja: a Szent Sír visszaszerzése a muszlim szeldzsukoktól, birtokszerzések (gazdasági ok), bűnbocsánat szerzése (a tömegek részéről). A legelső hadjárat 1099-ben Bouillon Gottfried vezetésével megszerezte Jeruzsálemet. Ekkor 88 évre a város a keresztényeké lett. Hűbéri keresztény államok és lovagrendek alakulnak a Szentföldön. Lovagrendek: Templomosok, Szent Sír Lovagrend, Szent Lázár Lovagrend, Német Lovagrend.

Később 1187 –ben a muszlimok Szaladin, egyiptomi szultán vezetésével legyőzték a kereszteseket hattini csatában, majd bevették Jeruzsálemet. A keresztes háborúk 1291-ben értek véget, mikor elesett a Szentföld utolsó keresztes kézen lévő erődje is: Akkon.

A keresztes háborúk 3 következménye: 

• Virágzó kereskedelem alakult ki Ázsia és Európa közt, melynek ázsiai szakasza a selyemúton, európai tengeri szakasza pedig a levantei úton bonyolódott. 
• Európa megismerte a keleti kultúrát és a keleti cikkeket: a porcelánt, a selymet a fűszereket, a rizst, a ruhafestékeket. 
• A fejlett arab tudomány eljutott Európába: rópa átvette a puskaport, az alkímiát, az arab számok használatát, a szélmalmokat, az iránytűt.

Az invesztitúra háborúk

Invesztitúra = a püspökök és más egyházi vezetők kinevezése. Ezt a jogot eleinte a császárok gyakorolták, ám később a pápa akarta megszerezni a kinevezési jogot. A vita háborúvá fajult, ezek voltak az invesztitúra háborúk, a XI - XII. században.

A IV. Henrik német-róma császár és VII. Gergely pápa között kezdődő küzdelemben döntő volt, hogy a pápa kiátkozta a császárt, aki így meghátrálásra kényszerült. Oka: nem tudta uralni birodalmát, mert a kiátkozással elvesztette az alatvalók szófogadását. Bocsánatkérése volt a híres Canossa járás 1077-ben. A viszályt a Wormsi konkordátum zárta le 1122-ben. A konkordátum lényege: a püspököket a pápa nevezi ki, de a vagyoni beiktatása a császár joga marad. A későbbiekben volt még egy jelentős invesztitúra háború 1176-ban az itáliai városok ügyében I. Frigyes császár és III. Sándor pápa közt. Ám itt is a pápa győzött a Lombard Ligával összefogva a Legnanói csatában.

 A 100 éves háború

Az 1337 és 1453 közt Anglia és Franciaország közt zajló háborút, mely a francia trónért és Anglia ottani birtokaiért dúlt, százéves háborúnak nevezzük. Amikor kihalt a Capeting dinasztia férfi ága, a francia trónra két jelentkező is akadt: egyrészt VI. Fülöp, a Valois családból másrészt III. Edward angol trónörökös.

A 100 éves háborúban fordulópontot Jeanna d'Arc felbukkanása hozta, aki egy szűz parasztlány volt és azt állította, hogy képes közvetíteni Isten akaratát. Ő javasolta, hogy a franciák a trónörököst kövessék, mert ő fogja elhozni a győzelmet. Így a franciák győzelmeket arattak és megkoronázták a trónörököst, majd 1453-ra kiűzték az angolokat.

A hűbériség és rendiség

Hűbériség: A középkorban a nemesek között illetve a nemesek és a király között kialakuló kapcsolat, mely a fegyveres hűségen alapult. Ebben a kapcsolatban nincs szerepe a parasztságnak. A hűbéres fegyveresen szolgálta urát, amiért tőle bűbér-birtokot kapott. Ez volt a beneficium.

Rendiség: Amikor a király a nemességgel együtt uralkodik, bevonva őket a döntéseibe. Rendi gyűléseket tartanak rendszeresen. Más néven ezt a rendszert rendi dualizmusnak is nevezik. Ellentéte az abszolutizmus, amikor a király a nemesek bevonása nélkül uralkodik, önkényesen.

A középkori európai történelem kezdetén az abszolutuizmus volt jellemző minden királyságban. Később először az angolok és franciák, majd egyre több országban harcolta ki a nemesség a rendiség bevezetését. Később azonban az abszolutizmus még néha vissza-vissza tért. 

Harmat Árpád