A polgárosodó társadalom 

Azt a berendezkedést, melyben egyidejűleg létezik egymás mellett az új, polgáriasodó, nyugati típusú társadalom-szerkezet és a régi, feudális, középkort idéző, hagyományos társadalom, torlódó társadalomnak nevezzük.

Fontosabb társadalmi rétegek:

• Nagybirtokos arisztokrácia: A leggazdagabb 2000 birtokos-család tartozott ide. Bárók, grófok, akik sok ezer holddal rendelkeztek és befektetésekkel az ipari-kereskedelmi nagyvállalatokban. Ők nyerték el állami vezető pozíciókat (miniszterek, államtitkárok, polgármesterek)
• Nagypolgárság: Pénzügyi és kereskedelmi üzletekből meggazdagodott, módos, vagyonos üzletemberek tartoztak ide. Zömében zsidó polgárok, Bankárok, kereskedők, pénzemberek, gyárosok rétege tartozott a nagypolgárságba.
• Középosztály: Két részre tagolódott: a történelmi középosztályra és az úri középosztályra. A történelmi középosztályt jelentős birtokokkal rendelkező (több száz holdas) földesúri réteg alkotta (7-8 ezer család). Az úri középosztályt a dzsentrik alkották. Ők voltak azok a nemesek, akik bár elszegényedtek és földjeiket vesztették, azért társadalmi rangjukat meg akarták őrizni-. Ezt 3 módon tudták megtenni: fontos hivatalokat vállaltak el összeköttetéseik révén, katonatisztek lettek illetve anyagilag előnyös házassáhokat kötöttek. Úrias életet próbáltak élni. Az úri középosztályt alkották még az értelmiségiek: tisztviselők, orvosok, ügyvédek, tanárok, mérnökök. Egy részük bevándorló zsidó, német polgárokból tevődött össze. A középosztály a dualizmus idején 17% -ra növekedett.
• Kispolgárság: Egy millió lakos tartozott ide: saját bolttal, műhellyel rendelkező kisvállalkozók, jól fizetett kisiparosok (víz-, gáz-, villanyszerelők), vasúti, postai alkalmazottak, csendőrök.
• Parasztság: Hét milliós óriási réteget alkotott a századfordulón. Voltak gazdag-parasztok (50-200 holdas gazdák), akik zselléreket, szummásokat alkalmaztak, középparasztok (11-40 hold), akik nem tudtak senkit alkalmazni, és szegényparasztok (10 hold alatt), akik nyomorogtak. A földtelen parasztok munkaerejüket adták el, ők voltak a szummások, zsellérek, cselédek.
• Munkásság: Számuk 1914-re éri el az egymilliót. A szakmunkások akár ötszörösét keresték a képzetlen munkások bérének.

Harmat Árpád