A Szovjetunió:
- 1922 december 30-án létrejött a Szovjetunió. Legfőbb szerve a pártkongresszus lett, de a valódi irányítás a Lenin vezette, 10-15 fős Politikai Iroda vagy Politikia Bizottság kezében összpontosult. Lgfelül a pártfőtitkár (mint Sztálin, majd Hruscsov)
- A Szovjetunió 15 Szocialista Köztársaságból állt, melyek csak látszólag lehettek önállóak.
- Amikor Lenin 1924 januárjában meghalt, a párt főtitkára Joszif Sztálin vette kezébe az irányítást és száműzette riválisát Lev Trockijt.
Gazdaságirányítás három típusa a kommunizmus kezdetén:
- 1) Hadikkomunizmus (1918-1921) a parasztoktól egyszerűen elkobozták a terményfelesleget
- 2) Új gazdaságpolitika (NEP): 1921-1927 megengedő rendszer volt, félig már szinte piacgazdaság
- 3) Tervgazdálkodás (1928-1991) - előre meghatározott célokat írt elő minden gazdasági szereplőnek, vállalatnak, termelőszövetkezetnek. Jellemzői: a nehézipar erőltetett fejlesztése és kötelezően termelőszövetkezetek alakítása a parasztoktól elvett földekből. Két fogalom: Sztahanovisták = akik rendszeresen túlteljesítik a terveket (kitüntették őket). Holodomor (1932-1933) = nagy éhinség a Szovjetunióban, azon belül is Ukrajnában, ahol 3 millió paraszt halt éhen, mert a sztálini rendszer hibás gazdaságpolitikát folytat.
Joszif Visszarionovics Sztálin
Joszif Sztálin grúz származású kommunista diktátor 1924 és 1953 közt (Dzsugasvili), majdnem 30 évig vezette a Szovjetuniót. Ezen időszakban uralma 4 fontos tényezőn nyugodott:
1.) Kommunista gazdaságirányítás. Két eleme: a tervgazdálkodás és a kollektivizálás.
- a) A tervgazdálkodás lényege, hogy a kommunista párt vezetése minden 5 évre előre meghatározta, hogy az egyes gazdasági területeken milyen menniységi célokat kell elérnie az ország gyárainak és mezőgazdasági szövetkezeteinek. Az 1929-ben kezdődő első 5 éve terv sok száz nehézipari gyár, kohó építését írta elő, miközben nem törődött az emberek szükségleteivel.
- b) A kollektivizálás azt jelentette, hogy 1929-1930 -ban az összes parasztot kolhozokba, vagyis termelőszövetkezetekbe és szovhozokba, vagyis állami gazdaságokba kényszerítettek. Aki önként nem adta be földjét egy-egy ilyen szervezetbe, azt áttelepítették Szibériába.
2.) Kommunista diktatúra: A sztálini Szovjetunióban nem voltak pártok és nem működött a parlament sem. Mindent a kommunista párt legfelső vezetése és Sztálin irányított, mégpedig a politikai rendőrségre és besúgóhálózatra támaszkodva. (A politikai rendőrség neve: Cseka, majd GPU, NKVD, végül MVD volt.) A diktatúra 3 eleme:
- a) Személyi kultusz: 1929-től mindenkire nézve kötelező volt Sztálin istenítése, imádata, megtapsolása.
- b) Állami terror: Első csoport: Sztálin először 1928-ban, majd később 1934-ben sorra kivégeztette mindazokat, akik korábban Lenin harcostársai voltak és így veszélyesek lehettek volna hatalmára. Lev Trockijjal kezdte, aki Lenin jobbkeze volt. Száműzette az országból. Később jött Zinovjev és Kamenyev, majd 1934-ben Szergej Kirov, Leningrádi pártvezér akit szintén meggyilkoltatott. Második csoport: A hadsereg szinte minden fontos tábornokát megölette (321 tisztet), például Mihail Tuhacsevszkijt, az egész Vörös Hadsereg vezetőjét. Később a háború kezdetén a szovjet hadsereg sorozatos vereségeket szenvedett, mert sokáig nem voltak tapasztalt tisztjeik, hiszen Sztálin minden megölette. Harmadik csoport: a lakosságból került ki, mindazokból, akik lázadtak vagy kritizáltak.
- c) GULAG rendszer = kényszermunkatáborok. Glavnoje upralevnyije iszpravitelno-trudovih lagerej, azaz Javítómunka-táborok Főigazgatósága, melyekbe 1930 és 1960 közt több millió embert vittek, olyanokat, akik bírálták Sztálint (és utódját, Hruscsovot). Sok ilyen tábor Szibériában működött.
3.) Propaganda: A sajtó korlátozása, kommunista szellemű cikkek megjelentetése és a kommunista szellemű oktatás tartozott ide. A pártvezetés átalakította a művészeteket a "szocialista realizmus" szellemében lehetett csak alkotni (szobrokat, épületeket, bármit). Üldözték a vallást, az egyházakat. Az emberek elé kommunista példaképeket állítottak, például a sztahanovistákat, akik élmunkásokként a tervek 150% -át teljesítették a gyárakban. Közben azonban a pártvezetők dőzsöltek, kiváltságokat kaptak. Alekszej Sztahanov (1906-1977) volt a mozgalom névadója mint a tervet folyton túlteljesítő donyecki szénbányász.
4.) Szovjet külpolitika: Sztálin későn ismerte fel, hogy a német nácizmus veszélyes lehet országára. Későn kezdett összefogást kezdeményezni a nyugati államokkal, melyek eleve bizalmatlanok voltak vele. Sztálin végül időnyerés céljából kénytelen volt megállapodást kötni Hitlerrel (aki szintén időt akart nyerni, hogy lerohanhassa Nyugat-Európát), mert Sztálin meg akarta erősíteni hadseregét és szöveségre akart lépni az angolokkal, franciákkal és amerikaiakkal. (A Szovjetunió egyébként 1926 és 1939 közt megerősödött: megnőtt a városiak száma, talpra állt a gazdasága és az időnyeréssel hadserege is.)
Sztálin és Hitler megnemtámadási szerződése - mely 1939 augusztus 23-án Moszkvában került aláírásra és amely a Molotov-Ribbentrop Paktum nevet kapta - valójában kényszer szülte, átmeneti megoldás volt a két diktátor számára, amit az alábbi (korabeli) karikatúra is jelez (mindketten pisztolyt szorongatnak miközben látszólag barátságosak egymással).
Az egyezmény titkos részében Hitler és Sztálin felosztották Európa keleti részét. Hitleré lett Lengyelország legnagyobb része, Sztálin a keleti fel és a Baltikum, Finnország pereme (Karélia) illetve Besszarábia.
A paktum egyébként csak 22 hónapig maradt életben, 1941 június 22-ig amikor majd Hitler megindítja támadását a Szovjetunió ellen (Barbarossa-hadművelet).
